Első bejegyzésünkben a fenntartható tervezés alapelveiben mélyülünk el. Feltárjuk azokat a kulcsfontosságú fogalmakat és kifejezéseket, amelyeket az építészeknek meg kell érteniük, mielőtt a fenntarthatóságról gondolkodnának. Sorozatunk második részében olyan gyakorlati irányelveket mutatunk be, amelyeket az építészek követhetnek, hogy a fenntarthatóságot időrendben építsék be projektjeikbe. A kezdeti koncepció kidolgozásától a végső kivitelezésig konkrét témákkal foglalkozunk, amelyek a tervezési folyamat minden szakaszában felmerülnek. Az alapelvek megértésével az építészek megalapozott döntéseket hozhatnak a tervezési folyamat során, így biztosítva, hogy a fenntarthatóság zökkenőmentesen beépüljön projektjük minden aspektusába.
Reméljük, hogy átfogó útmutatónkkal az építészeket képessé tesszük arra, hogy a fenntarthatóságot gyakorlatuk szerves részévé tegyük. Az építészek a rendelkezésükre álló megfelelő tudással és eszközökkel döntő szerepet játszhatnak bolygónk fenntarthatóbb jövőjének kialakításában. Csatlakozzon hozzánk az úton, amely során az építészet és a fenntarthatóság metszéspontját kutatjuk bejegyzéseinkben. Feltétlenül tekintse meg építészeti projektjeinket, ahol ezeket a meglátásokat és koncepciókat egyesítjük.
Klímaalkalmazkodás és klímavédelem
Először is tisztáznunk kell a fenntartható épületek tervezésének céljait, és pontosan meg kell fogalmaznunk, mit értünk ezen. Két alapvető gondolat, amelyek gyakran keresztezik egymást, az éghajlati alkalmazkodás és a klímavédelem. Csomagoljuk ki ezeket a fogalmakat, hogy megértsük jelentőségüket.
Az éghajlati alkalmazkodás elsősorban az ember kényelmét és egészségét érinti az épített környezetben. Ez azon múlik, hogy beltéren és kültéren is megfelelő hőmérsékletet, szellőzést és általános élhetőséget biztosítsanak a lakók számára. Másfelöl a klímavédelem a globális felmelegedés hatásainak mérséklésére és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére összpontosít.
Bár egyes stratégiák az éghajlathoz való alkalmazkodással és az éghajlatvédelemmel is foglalkozhatnak, elengedhetetlen annak felismerése, hogy ezek nem mindig szinonimák. Például a pusztán a kényelem fokozását célzó intézkedések nem feltétlenül járulnak hozzá a karbon-lábnyom csökkentéséhez vagy az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
A gyakorlatban az ügyfelek gyakran előtérbe helyezik a kényelemmel és a költséghatékonysággal kapcsolatos tényezőket, mint például a gépi szellőztetés mértékének növelését vagy az energiaszámlák minimalizálását. Építészként azonban ennél tágabb felelősségünk van terveink nagyobb környezeti hatásaival kapcsolatban. Szerepünk a közvetlen ügyféligények kielégítésén túl kiterjed az éghajlatvédelmet elősegítő stratégiák beépítésére is.
Az éghajlathoz való alkalmazkodás és a klímavédelem közötti különbség megértésével az építészek jobban eligazodhatnak a tervezési folyamatban, és megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek egyensúlyt teremtenek az emberi kényelem és a környezeti fenntarthatóság között. Az épített környezet gondnokaiként elengedhetetlen, hogy minden törekvésünkben prioritásként kezeljük bolygónk jelenlegi és jövőbeli jól-létét.
Alacsony karbon-lábnyom és energiahatékony megoldások választása
Első lépésként döntő fontosságú ennek a két fogalomnak és perspektívának a meghatározása, amelyek a fenntartható épületekre vonatkoznak, és amint látni fogjuk, szorosan összefonódnak.
Ahhoz, hogy ezek kapcsolatát meg lehessen mutatni, egyben fontos különbséget tenni az üzemi és a megtestesült szén között is. Az üzemi szén-dioxid-kibocsátás jellemzően az energiaforrások, például az elektromos áram, a földgáz és az épületek, létesítmények és ipari folyamatok fűtésére, hűtésére, világítására és energiaellátására szolgáló üzemanyagok fogyasztásából származik. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokat a tényezőket veszi figyelembe, mint az épületek energiahatékonysága, de az adott energia szénlábnyomában (CO2e) fejeződik ki, nem pedig kWh-ban, amely magát az energiamennyiséget méri.
Ezzel szemben a megtestesült szén az építőanyagok teljes életciklusa alatti előállításával, szállításával, építésével, ártalmatlanításával stb. kapcsolatos összes szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozik. Az energiahatékonyság, és ezáltal a működési szén-dioxid szabályozási kötelezettségek miatti javulásával a megtestesült szénlábnyom jelentősebbé válik.
Általános szabály, hogy egy újonnan épült irodaház teljes élettartama alatti szén-dioxid-kibocsátásának nagyjából a felét a megtestesített szén teszi ki. A fentiek alapján az építési szabályozások és tanúsítási rendszerek már most is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megtestesült szénre.
Miért fontosak ezek a kategóriák és fogalmak? Például az egyik kritikus dilemma, amellyel a befektetők, ügyfelek és néha építészek szembesülnek, hogy le kell-e bontani egy meglévő épületet vagy inkább felújítani. Ez a döntés többek között az üzemi és a megtestesült szén kényes egyensúlyán múlik. Míg egy új épület valamivel magasabb energiahatékonysággal büszkélkedhet, ez azonban együtt jár az építőanyagokból és építési folyamatokból származó jelentős szénlábnyommal. Másfelöl egy meglévő épület felújítása némileg alacsonyabb energiahatékonyságot eredményezhet, de jelentősen csökkentheti a megtestesült szén-dioxidot az anyagok megőrzésével és a hulladék minimalizálásával.
Ezen az összetett terepen való navigáláshoz az építészeknek egyszerre kell figyelembe venniük a működési és a megtestesült szén-dioxidot. Az egyes lehetőségek környezeti hatásának vizsgálatával megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek összhangban vannak a fenntarthatósági célokkal, és maximalizálják az általános szén-dioxid-megtakarítást. Következő bejegyzésünkben konkrét példákkal és stratégiákkal foglalkozunk az épülettervezés működési és megtestesült szénlábnyomának csökkentésére.
Az alábbi ábrán a Júlia, Emília és Ligetszépe fantázia nevű projektjeink által megtestesült karbonlábnyom elemzés látható.
Körkörösség
A körkörösség egy másik kulcsfontosságú elv, amely szorosan kapcsolódik a karbon-lábnyomhoz, mivel mindkettő a fenntarthatóságra és az erőforrás-hatékonyságra összpontosít. Az építészet körkörössége lényegében a körkörös gazdaság elvein belül működő épített környezetek és rendszerek létrehozásának gondolata körül forog. Ez magában foglalja a hulladék mennyiségének minimalizálását, az erőforrás-hatékonyság maximalizálását, valamint az anyagok és erőforrások újrafelhasználásának, újrahasznosításának és regenerálásának elősegítését. A „vegye, készítse, dobja el” lineáris modellje helyett a körkörös gazdálkodás olyan folyamatos kört szorgalmaz, amelyben az anyagokat újrafelhasználják és regenerálják, elősegítve a hosszú távú fenntarthatóságot. Az építészet körkörösségének bonyolultságában való elmélyülés mélyreható feltárást igényel, ezért külön a körkörösségről szóló blogbejegyzésünkben ismertettük annak alapvető elveit és eszközeit. Külön bejegyzésünkben mélyebbre ásunk a körkörös tervezési megközelítések építészeti gyakorlatban való megvalósításának stratégiáiban és módszereiben.
Rendszerszintű és adatvezérelt megközelítés
A fenntarthatóság az építészetben egymással összefüggő döntések és megfontolások összetett hálóját jelenti. Ha az ember jobban elmélyül ezekben a kérdésekben, nyilvánvalóvá válik, hogy a különböző nézőpontok összefonódnak, és gyakran árnyalt dilemmákhoz és ellentmondásokhoz vezetnek.
Tekintsük a napelemek példáját – látszólag megoldást jelent a megújuló energiatermelésre. Noha előnyei tagadhatatlanok, kérdések merülnek fel a megtestesült szénlábnyomát illetően. Hasonlóképpen, a nagyobb ablakok választása a nappali kényelem érdekében, ami egyúttal téli potenciális energiaveszteséget, illetve nyári energianövekedést jelenthet; ez egy rejtély az építészek számára, akik az energiahatékonyságot és a lakók kényelmét egyaránt optimalizálni kívánják.
Az ilyen dilemmákban való eligazodás során nyilvánvalóvá válik az adatvezérelt megközelítés fontossága. A szimulációk és elemzések kihasználásával az építészek pontosabban tudják felmérni a tervezési döntések környezeti és gazdasági hatásait. Ahelyett, hogy kizárólag az intuícióra vagy a hagyományos bölcsességre hagyatkoznának, az adatvezérelt módszerek alkalmazása lehetővé teszi az építészek számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak.
Az Equionoxnál szilárdan hiszünk az adatvezérelt döntéshozatal erejében. A szimulációk tervezési folyamatunkba történő integrálásával értékelhetjük projektjeink teljesítményét különböző fenntarthatósági mérőszámok szerint, az energiahatékonyságtól az anyagfelhasználásig és azon túl. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megtaláljuk azokat az optimális megoldásokat, amelyek egyensúlyt teremtenek a környezeti hatás, a lakók kényelme, a gazdasági életképesség és az építészeti minőség között.
Amennyiben fenntarthatósági tanácsadással segíthetjük munkáját tekintse meg szakági szolgáltatásunk bemutatását!
Tovább a 2. részhez
Az alapvető kifejezések és fogalmak ismeretében készen állunk arra, hogy eligazodjunk a fenntarthatósági eszközök között. Következő bejegyzésünkben konkrét példákkal és stratégiákkal foglalkozunk az épülettervezés működési és megtestesült szénlábnyomának csökkentésére. Ne hagyja ki!
